Harmadik Fejezet

-Soha?

Tátott szájjal bámulok Theora, aki szégyenlősen elmosolyodik és megrázza a fejét.

-Nem! Nem hiszem el! Biztos, hogy voltál már szerelmes!

Nevetni kezdünk, de ő még mindig a fejét rázza. Theo James még nem volt szerelmes. Nehéz ezt elhinni, amikor annyi nővel lehetett már. Az egyik biztosan mélyen megérintette, nem csak úgy, mint egy olyan barátnő, akivel az újságok miatt járt. Én mindig is azt gondoltam, hogy ha valakivel járok, akkor annak érzelmi háttere is van. Általános iskolában volt egy fiú, aki nagyon akart velem járni, de én mindig nemet mondtam. Ballagáson megkérdezte, hogy miért utasítom vissza mindig, mire én azt válaszoltam, hogy nem szeretem őt. Kinevetett, hogy ő sem azért akar velem járni, mert szeret, hanem mert szép vagyok. Azóta is ugyanezt a filozófiát vallom.

Ericbe beleszerettem. Tudom. Éreztem a bizsergést, mindig vele akartam lenni, megölelni. Mindent megteszek érte. Ha nem ez a szerelem, akkor nem tudom mi az.

Amikor Theora nézek, egy olyan összeszedett 29 éves férfit látok, aki már biztosan volt szerelmes. Egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy ne lett volna az. Minden porcikájából üvölt az, hogy „szeress!”. Barna haja most kócos, tekintete éberebb, mint eddig.

-Mit jelent szerelmesnek lenni?

Látom a tekintetében, hogy komolyan gondolja a kérdést.

-Azt jelenti, hogy… azért a személyért képes lennél ölni is, teljes mértékben megbízol benne. Vele érzed, hogy élsz, hogy egész vagy. A gyomrodban pillangók repkednek, amikor meglátod és libabőrös leszel, amikor hozzád ér.

Lesütöm a szememet, mert eszembe jut, amikor Theo ért hozzám. Libabőrös lettem, megremegett a gyomrom. De ez nem jelenti, hogy szerelmes vagyok. Ugyan! Ericet szeretem, Theot csak vonzónak tartom.

-Neki mindent elmondhatsz… és…

Megakadok.

-És?

-És mindezek mellett a legjobb barátod is…

Eric sosem volt a legjobb barátom és sosem éreztem, hogy egyáltalán a barátjának tartott volna. Elméletileg mindent megosztottunk egymással, de ez hazugság. Én elmeséltem mindent, amiről úgy gondoltam, hogy nem fog kiakadni rajta. De ő, ő semmit sem mesélt. Semmit sem mondott. Mindig mástól kellett vissza hallanom dolgokat. A magyarázata persze mindig az volt, hogy nem tartotta olyan fontosnak, hogy elmondja. A költözésem előtt is már úgy gondoltam, hogy ez már nem ugyanaz, mint az elején. Eltávolodtunk egymástól és már nem tudjuk vissza hozni, ami volt. Talán ezért is volt, olyan könnyű eljönni otthonról és hátra hagyni őt.

-Hát… a bizalmon kívül… a többit nem tapasztaltam. Még egy lány sem fogott meg így…

Kinyitja a száját, mintha ki akarná javítani magát, de aztán becsukja. Végig engem figyel. Remegni kezdek, elpirulok, és a kezemet tördelem. Kezd ez egy kissé kínos lenni.

-Öö… ha gondolod, aludhatsz itt, de felajánlhatom az ágyamat. Majd alszom Macy-ében.

Felállok és keresek valamit, amivel elfoglalhatom magam.

-Jó nekem a kanapé is…

-Aludj csak az ágyamban. Én is nyugodtabban alszom, ha tudom, hogy kényelmes helyen alszol. Ezt kanapé nem éppen az alvásra tervezték. Halványan elmosolyodok, és a szobámba sietek. Lépések közelednek, miközben előveszek egy másik takarót a szekrényből és huzatot húzok rá. Ledobom az enyémet a földre, az újat pedig az ágyra terítem. A párnákkal most nem foglalkozok.

-Parancsolj.

Az ágyra mutatok, mintha egy aukción próbálnám meg eladni. Felnevet, majd közel jön hozzám és két keze közé fogja az arcomat.

-Én…

Kezdek bele, de nem is tudom, mit akarok mondani. Egyrészt nagyon szeretném, ha megcsókolna, de másrészt mind kettőnknek van valakije. És nem kéne elrontani azt, ami már eddig működött.

-Maradhatnánk barátok?

Úgy kérdezi, mint aki kétségbe van esve. Bólintok. Elmosolyodik, majd puszit nyom a homlokomra. Megremeg a gyomrom és egy pillanatra elbizonytalanodok. Barátok? Tényleg ezt akarom?

-Mi lenne, ha holnap befejeznénk a filmet. Nem szép dolog, hogy csak úgy a felénél ki lett kapcsolva.

Mosolyog, de nem engedi el az arcomat. Vigyorgok és bólintok. Magára hagyom a szobámban, és a takarómmal együtt Macy szobájába totyogok.

 

Reggel beosonok a fürdőszobámba, közben megnézem, ahogy Theo alszik. Ajkai elnyíltak, az arca nyugodt. Fiatalabbnak tűnik. Nem tudok betelni az alvó Theo arcával, de muszáj lezuhanyoznom, mielőtt felébred.

Lábujjhegyen bemegyek a fürdőbe és, amilyen halkan csak tudom, becsukom az ajtót és elfordítom a kulcsot. Megnyitom a vizet, levetkőzök és beállok a vízsugár alá. Sampont nyomok a kezembe és a hajamba dörzsölöm. Aztán tusfürdőt nyomok a mosdó szivacsra, és megmosom magam. Mikor végeztem, egy kicsit még állok a meleg víz alatt és áztatom magam. Elzárom a vizet, kilépek és megtörölközöm. A törölközőbe tekerem magam és a hajam, mintha egy turbán lenne a fejemen. Elfordítom a kulcsot és kilépek a szobámba.

-Jesszus!

Felkiáltok, amikor Theo kíváncsi szemeivel találkozok. Elpirulok és az ő az arca is vörös lesz. Egy szál törölközőben állok előtte, kezeimet a mellemhez kapom, mert attól félek, ha még egyszer rá néz, csak úgy leesik rólam. Theo félmeztelenül áll előttem, a felsőteste kidogozott, mind a nyolc kockája látszik. A csípőjéről kissé lóg a farmer. Túlságosan szexin fest. Elfordul, kezeit a szemére tapasztja. A háta izmos, legszívesebben oda mennék és végig simítanék rajta, egészen a csípőjéig. Megrázom a fejemet, gyorsan összeszedek egy bugyit, a melltartómat és a pizsamámmal kivonulok a szobából. Berohanok Macy-ébe és becsukom az ajtót.

A szívem kalapál, majd’ kiugrik a helyéről. Meztelennek éreztem magamat, mintha a szemével átlátna az anyagon. És az, hogy ott állt félmeztelenül, a tökéletesen kidolgozott testével, nem csökkentett a zavaromon. Mind kettőnk zavarán.

Felöltözöm, és a konyhába megyek. Töltök egy kis limonádét magamnak és gyorsan ledöntöm. Kitöltöm a maradékot egy másik pohárba és a pultra teszem. Előveszem a Cheereos-t a szekrényből, és a tejet a hűtőből. Becsukódik a szobám ajtaja, és Theo már a pultnál ül.

-Bocs az előzőért… Kérsz?

Nem nézek rá. Kiöntöm a reggelimet egy kistálba és elő veszek egy kanalat.

-Igen, imádom a Cheereos-t.

Előveszek még egy kistálat és kiöntöm az ő adagját is. Elé teszem a tányért és a kanalat, majd neki látok az enyémnek. Nem ülök le mellé. Kicsit félek, ha mosz közelebb kerülök hozzá egy méternél, akkor nem bírok majd enni.

-Nekem kell bocsánatot kérnem… Tudtam, hogy ki fogsz onnan jönni…

Elnevetem magam, de ez inkább ideges nevetés. Szótlanul eszünk tovább, néha egymásra pillantunk, és egymásra mosolygunk.

-Nincs ma próbád?

Kérdezi, miközben leülünk a kanapéra, hogy befejezzük az Oroszlánkirályt. Megrázom a fejemet.

-Adam már kimenőt adott. Azt mondta, hogy pihenjem ki magam holnapra.

-Hm

Elkezdjük a filmet onnan, ahol abba hagytuk. Én halkan együtt énekelek a mesével, érzem Theo pillantásait.

A délelőttöt filmezéssel és beszélgetéssel töltjük. Theo viccelődik, eljátsza Dart Vadert és Luke Skywalkert egyszerre. Fekszek, és a hasamat fogom a nevetéstől. Nem tudom abba hagyni a nevetést, és Theo sem hagyja abba a szórakoztatásomat. Aztán befut Macy. Megtorpan az ajtóban, amikor meglátja Theot. Szemei elkerekednek, a szája tátva marad. Felnevetek és Theo is mosolyog. Macy magához tér, becsukj az ajtót és ledobja a táskáját. Theo feláll és Macyhez sétál. Udvariasan kezet nyújt.

-Úgy hiszem, még nem ismerjük egymást. Theo James.

-Macy Thompson.

Kezet ráznak. Innen látom, hogy Macy menten elolvad. Úgy néz Theora, mintha most látna először fiút. Csodálom, hogy a nem nyáladzik. Theo visszaül mellém, Macy leül a másik oldalára.

-Szóval… ti ketten…

Kettőnkre mutat és a szemöldökét elvonva néz. Megrázzuk a fejünket.

-Nem!

-Csak barátok vagyunk…

Theo ennél a mondatánál rám néz. Csillog a szeme, rá mosolygok. A szemem sarkából látom, hogy Macy a fejét rázza, ezzel jelezve nekem, hogy nem hiszi el. Megvonom a vállam, amikor Theo éppen Macyre figyel. Tudom, hogy barátnőm látja, és a kezével mutogat. Jobban kezeli a helyzetet, mint gondoltam volna. Aztán fáradságra hivatkozva vissza vonul a szobájába, közben vigyorog. Tudom, hogy amikor meglátja a takarómat az ágyában, meg fog lepődni, de ezt majd később beszéljük meg.

-Mennem kéne. Ruth… így is ki van akadva.

Feláll, kezeit a zsebébe süllyeszti, de nem indul el. Besétálok a szobámba, majd a napszemüvegemmel térek vissza. Mindig is ezt a kicsit hipsteres, uniszex napszemüveget hordtam. Átadom Theonak, felpróbálja és vigyorog.

-Hogy festek?

-Dögösen

Mosolygok. Így is gondolom. Eszméletlenül jól néz ki, és ezt szerintem ő is tudja magáról. Kikísérem.

-Vigyázz magadra

Mondom, mire kacsint egyet és megölel. Aztán figyelem, amint lesétál a lépcsőn és eltűnik.

-Na jó tutira történt valami.

Becsukom az ajtót, Macy már a kanapén ülve vár, és megpaskolja a mellette lévő helyet. Leülök mellé és egy sóhajtással nyugtázom, hogy igaza van.

-Tudtam! És most mond el szépen mi a franc történt.

Elmesélem neki az elejétől a végéig, mindent. A clubbot, ahol összeveszett a barátnőjével. Azt, hogy együtt néztük a csillagokat. Eric sosem nézte őket velem. Szerinte a csillagok unalmasak, míg szerintem nincs náluk gyönyörűbb. Nagyon sokáig zavart, hogy nem hajlandó a kedvemért semmire, de az utóbbi időben már nem érdekelt semmi sem, ami vele kapcsolatos. Eljutok a tetőn történtekhez, az az a majdnem csókhoz. Macy végig csenden figyel és minden egyes szavamat feljegyzi. Aztán áttérek arra, hogy Theo beállított az éjszaka közepén, aztán megcsókolt én pedig visszacsókoltam. Azt, hogy hogyan éreztem magam utána, amikor Ericre gondoltam. Elmondom az utána lévő beszélgetést, hogy Theo sosem volt szerelmes, legalább is az állítása szerint. Én valamiért mégis hiszek neki. Más pasi biztos elkezdte volna sorolni hány szerelme volt az életben. A reggeli kínos pillanatot külön kihangsúlyozom, hogy Macynek valami szaftos is jusson, ne csak Theo James mosolya, hanem Theo James felsőteste, kockái és izmos háta.

-Na jó! Tisztázzuk! Megcsókolt, visszacsókoltál, szinte végig dumáltátok az éjszakát, utána itt aludt, a te ágyadban, aztán összefutottatok a szobádban és te egy törölközőben voltál.

Bólintok.

-Szerintem korrekt, hogy ha ő láthatta a te formás lábaidat, akkor te láthattad a formás kockáit. Fogd fel úgy a dolgot, hogy mind ketten valami széppel kezdhettétek a napot.

Vigyorog. Igazat kell neki adnom. Theo teste ugyanis fantasztikus. Lehet, hogy azért ne mutogatják az összes filmjében, nehogy a lányok a képernyőre tapadva, összenyálazzák a tévét.

-Már majdnem egy óra. Jó sokáig maradt. Mit csináltatok?

Félrebillenti a fejét és mosolyogva néz rám.

-Bolondoztunk.

Elmosolyodok, amikor belegondolok, hogy egy kétszemélyes jelenetet egyedül adott elő. Még hozzá elég viccesen és hitelesen. Minden elismerésem.

-Az egész éjszakát itt töltötte és nem próbálkozott újra… Egy igazi lovag. Na és hogy csókol? Olyan jól, mint a filmekben látszik?

Bólintok. Lovag. Lehet, hogy az és talán örülnöm kéne neki, hogy nem próbálkozott többször, de inkább elkeserít a tudat. Barátok. Erre kell gondolnom, nem arra, hogy nem csókolt meg még egyszer. Beharapom az alsó ajkam és a csókunkra gondolok, az első és talán utolsó csókunkra. A szája puhán ért az enyémhez, aztán egyre magabiztosabban. Szinte felfalta az enyémet.

-Sokkal jobban. 

Elpirulok. Ezzel befejezettnek nyilvánítom a beszélgetést, visszaviszem a szobámba a takarómat, elrakom azt, amelyikkel Theo aludt és elterülök az ágyon. A párnának parfüm és mentol illata van, amiről Theo jut az eszembe.

A délutánt a parton töltöm a kis fekete bikinimben. Egy törölközőt terítek a homokba és ráfekszem. Süttetem a hasamat, miközben hallgatom az óceán morajlását. Magamban dúdolom a Can You Feel The Love című számot, ami az Oroszlánkirályból vált híressé. Az ujjaimmal dobolok, a puha, meleg homokban és magamba szívom a nap sugarait. Sokáig fekszem így, aztán megfordulok, hogy a hátam is lebarnuljon. Lehunyom a szemem és elalszom.

Hideg víz csöpög rám. Túl hideg. Felriadok és felülök. Valaki nevet, és amikor felnézek Miles-szal találom szemben magam.

-Látom egyre gondoltunk ma.

Mosolyog és leül mellém a homokba.

 

Második Fejezet

-Most próbáljuk el még egyszer és kezd egy kicsit lágyabban. A legjobb az, ha gyengén kezded, aztán tör ki belőled a tigris, oké?

-Oké.

Adam rendesen hajt, de nagyon jól ért a zenéhez. Mindent úgy csinálok, ahogy mondja. Taylor Swift I Knew You Were című számát gyakoroljuk. Adam úgy gondolja, hogy egy lazább számmal kell kezdeni és így építjük fel lassan a hangom. Úgy, hogy a későbbiekben sokkal egyszerűbb és erősebb legyen a magas C.

Elindul a zene és ismét magával ragad az ereje. Mozgok a zene ütemére, semmit sem sietek el. Lágyan kezdem, aztán a refrénnél kicsit felerősödök. Adam bólogat és mosolyog. Látom rajta, hogy élvezi. Én is élvezem, ennek élek.

Vége a számnak, alig kapok levegőt, Adam tapsol.

-Na így kell ezt! Szombaton tarolni fogunk, tigris.

A tigris becenevet a műsor utáni találkozásunkkor adta, a vörös hajam miatt. Először zavart, de már kezdem megszokni. Bár a hajam színe nem narancssárga, inkább pirosas, elnézem neki.

-Mivel ma ilyen jól ment a holnapit ki is hagyhatnánk. Pihenj egy kicsit a műsor előtt.

Bólintok. Összeszedem a cuccomat még váltok pár szót a dj-vel, hogy hol vágjon le egy kicsit, azután haza fele sétálok. Beugrok egy cukrászdába és veszek magamnak egy jégkrémet. Eric-kel ettünk mindig mogyorós magnumot, amikor a suliból haza fele mentünk májusban. Sosem volt elég meleg a jégkrémhez, de minket nem érdekelt. Akkor ettünk, amikor akartunk. Bepötyögöm Eric számát a telefonomba és csörgetem. A tízedik csörgés után kisípol. Mi a fene? Megpróbálom még egyszer, de ugyanaz történik. Kissé frusztráltan, de visszateszem a táskámba a mobilt.

A kapuhoz érve előveszem a kulcsomat, kinyitom az ajtót, megnézem a postaládát. Semmi. Felsétálok az elsőre, a vörös színű bejárati ajtónkhoz, kinyitom az ajtót és ledobom a cuccaimat. Lefekszem a kanapéra és Ericen gondolkodok. Két hete nem beszéltünk és nem veszi fel a telefont. Biztos dolga van. De mi? Mindig is lusta volt, állandóan a gép előtt kockult. Mi változott? És, ha egy lány? Ugyan már! Eric nem olyan, nem csalna meg. Már ezerszer elmondta és hiszek neki, de mi van, ha a távolság mást mond?

Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom! De nem tudok másra. Mi a fenéhez kezdjek? Muszáj valamivel lefoglalnom magam. Bekapcsolom a tv-t. A BBC-n a Merlin harmadik évada megy. Már láttam az egészet, de mégis leköt. Egymás után két részt is leadnak, a reklám közben a konyhában előveszek egy kis chipset és nassolni kezdem. Anyám mindig azt mondta, hogy az ilyen zsíros ételek nem tesznek nekem jót. Csak elhízom tőlük. A különbség köztem és anyám között, hogy én apám vékony alkatát örököltem és eddig hiába próbáltam felszedni egy kicsit, nem sikerült. A londoni edzőm is mindig mondta, hogy egyek rendesen, mert így semmiből nem fogok tudni izmot csinálni. Én igazán próbálkoztam, de nem is bánom, hogy nem sikerült. Így még mindig karcsú vagyok, és inkább hasonlítok egy lányra, mint egy testépítőre. Az óra nyolc harmincat mutat. Milesék már a Boulevard3-ben vannak és buliznak. Miért gondolok erre? Én mondtam nemet. Mégis akarok menni. Felállok, a telefonomba bepötyögöm a hely nevét és megnézem milyen az a club. Amint látom eléggé VIP, nem is értem, hogy akarják, hogy bejussak. Ez azt jelenti, hogy ki kell csípni magamat. Mire észbe kapok, már a szekrényben turkálok. Tényleg biztos vagyok benne, hogy el akarok menni? Úgy érzem ezt kell tennem. Érzem, hogy ez lesz a jó. Kikapcsolok egy kicsit és megismerkedek Miles haverjaival. Kikapom a szekrényből a fehér, félvállas muszlimszerű koktélruhát, amit még April vett nekem a 19-dik szülinapomra. Az egyik ujja átlátszó anyagból készült és a könyökömig ér, a másik vállamon nyolc aprócska zsinór szerűség tartja a ruhát, hogy ne csússzon le.

 Gyorsan befutok a fürdőbe, lezuhyanzok, megtörölközöm, megszárítom a hajam, ami hullámos fürtökben hullik a hátam közepéig. Egy kevés sminket teszek fel, kihúzom a szememet és szájfényt kenek fel. A szobámban felveszem a pántnélküli melltartóm, ráhúzom a ruhát. Rövidebb, mint emlékeztem, de kellőképpen takar mindent. Felveszek egy fekete-fehér karkötőt és magamra akasztok egy fekete, kör alakú nyakláncot, ami így kellőképpen kihangsúlyozza a ruha fehérségét. A lábamra felhúzom azt a fehér, magas sarkú szandált, amit Macy vett. Csak nem fog megharagudni, hogy ebben megyek. Összeborzolom kissé a hajamat, felkapom a térdig érő fekete, vászonkabátom, a táskámat magamra akasztom és elindulok az éjszakába.

Az épülethez érve, beállok a hatalmas sorba, ami viszonylag gyorsan halad, mert úgy látom, név szerint engednek be. A francba, erre nem gondoltam! Mi van, ha nem jutok be? Haza megyek és búslakodok? Bármit csak azt nem!

-Neved?

Egy nagydarab, kigyúrt, kopasz pasas áll az ajtóban. A fején egy sárkány tetkó van, tekintete nyugodt, de még így is ijesztő.

-Öö... Alexis Moore.

Nagy, virsli ujját végig húzza a listán, lapoz egyet-kettőt és morog valamit. Kétségbeestem. Nem vagyok rajta a listán! Aztán leemeli a vörös anyaggal beborított láncot és félre áll.

-A VIP részleg az emeleten van. Érezze jól magát Miss Moore.

Hogy mi? Sokkoltan lépkedek befelé, megkeresem a lépcsőt és felfelé igyekszem. A lépcső tetején hostess lányok kínálnak koktéllal, a másik lány elkéri a kabátomat. Elveszek egy poharat és hálásan mosolygok, miközben kibújok a kabátból. Körbe nézek az emeleten. Te jó ég, nagyon sokan vannak. Hogy találom meg így Milest? Theo is itt van. A felismerés hirtelen hasít belém, és a gyomrom bele remeg. Legutóbb amikor láttam egy filcet húzott végig a karomon és a nyakamon. Már akkor úgy éreztem, hogy elájulok, akkor mi lesz velem, ha kissé kiizzadva, felhevülten és kissé ittasan találkozunk. Az elképzelés is izgató. Táncolni Theo James-szel, összesimulva a tömegben... Mi a fene van velem? Ezt abba kell hagynom.

Elindulok a tömegben és a pult felé veszem az irányt. Nem ismerek senkit. Persze ott van Max Irons, Emma Stone, Jennifer Laurens és még sokan mások, de velük még életemben nem beszéltem.

Leülök az egyik bárszékre és a koktélomat szürcsölgetem. Ananász és vodka íze van és nem is rossz.

-Nocsak-nocsak...

Miles ül le mellém hatalmas vigyorral az arcán. Nem tudom megállni és én is vigyorgok. Miles enyhén pia szagtól bűzlik, úgyhogy biztos jó kedve van. Felém tartja a kezét, kérdőn felvonom a szemöldököm.

-Táncoljunk!

Lehúzom a maradék vodka-ananászt és elfogadom Miles felkérését. Elindulunk a tömegben, a parkett közepére. Végig a kezemet fogja, nehogy elvesszek, és amikor oda érünk Shailene Woodley üdvözöl. Úgy tűnik a Divergent szereplők eléggé összemelegedtek.

-Sokat hallottam rólad...

Shai rám kacsint és tovább táncol. Miles a kezemet foga kezd el mozogni és én is vele mozdulok, a zene ritmusára. Megszólal Ellie Goulding Burn című száma és már érzem, hogy kezdek fáradni. Ellievel együtt énekelem a dalt és nem hagyom abba a táncolást. Miles üvölti a szöveget és együtt nevetünk Shailene-nel. Elmegyünk a pulthoz rendelni egy kör tequilát, aztán még egyet. Egymás után húzzuk le őket, majd visszatáncolunk Mileshoz.

 Aztán meglátom Őt. Pont velem szemben táncol egy szőke hajú lánnyal. Olyan közel simulnak egymáshoz, hogy levegő sem maradt köztük. Zavarban érzem magam, mert nézem őket, aztán elfog egy furcsa érzés. Zavar, hogy azzal a lánnyal táncol. De miért foglalkozom én vele? Semmi közünk egymáshoz. Tovább mozgok, de mindig oda lesek. Theot figyelem, ahogy átadja magát a zenének. Egy farmert és egy fekete V-kivágású pólót visel. Aztán felpillant és találkozik a tekintetünk. Abban a pillanatban minden megáll és elhomályosodik. Csak mi ketten vagyunk. Elkapom a tekintetem, Miles felé fordulok és háttal táncolok tovább. Shailene-nel összesimulva táncolunk és nevetünk.

-Ki kell mennem a levegőre.

Kiáltom, mire bólogat, de nem áll le a tánccal. Átverekedem magam a tömegen, lemegyek a földszintre. Egy hostess lány megmutatja a hátsó ajtót, ahol lehet levegőzni. Újabb tömegen verekedem át magam, a nagy vasajtónak dőlök és kilököm. Kiérek a hűvös levegőre. Melegem van, izzadok és kóvályog a fejem. Oké, több pia nincs. Nagy csattanással csapódik be mögöttem az ajtó. Követem a ház jobb oldalát és leülök a fal mögé, így ha valaki kijön nem láthat. Magamhoz kell térnem.

Túl sokat ittam, szédülök és kicsit hányingerem van. Ha hányok legalább senki se lássa. Mélyeket lélegzek, és azon vagyok, hogy ne dobjam ki a taccsot. Nyikorogva kinyílik a hátsó ajtó és kiabálást hallok.

-Elegem van!

-Mégis miből?

Egy pár vitatkozik. A nő hangja magas, erőteljes. Összerezzenek. A férfi hangja nagyon hasonlít valakiére. Kilesek a fal mögül és Theot látom a szőke lánnyal. Theo két karját kitárja, tartása merev. Látom, ahogy a hátizmai megfeszülnek a póló alatt.

-Belőled, meg a színész pajtásaidból! Állandóan velük vagy és nem figyelsz rám! Alig vagy velem!

-Te nem vagy normális. Ők a barátaim!

Kiabálnak egymással, erősen gesztikulálnak. Betolakodónak érzem magam. Visszabújok a fal mögé, mintha ott sem lennék, és nem hallanék semmit. Behunyom a szemem és arra koncentrálok, hogy kizárjam a hangjukat. A csillagokat nézem, fényesen csillognak, tele vannak ígéretekkel. Aztán meghallok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet.

-Láttam, hogy azt a lányt nézted!

-Milyen lányt?

-Ne tégy úgy, mintha nem tudnád! Azt a vöröset, aki Shai-jel táncolt!

A szőke lány dühösen fúj egyet, amikor Theo nem szólal meg. Rólam beszél? Theo engem nézett? Összefonja két karját a mellén és várakozón néz a fiúra. Perceken keresztül állnak így, egyikük sem szólal meg, végül a lány megpofozza Theot és elviharzik. Theo profilját látom. Az arcán sem a megdöbbenés, sem a düh jelét nem látom. Lehet, hogy bunkó dolog tőlem, de jól esik, hogy Theo figyelt engem. Visszabújok a fal mögé és leülök. Felborítok egy üveget, ami hangos csörömpöléssel gurul odébb.

-Ó, a francba…

Szitkozódok. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy valamit felborítok.

-Ki van ott?

Hallom Theo lépteit, látom a lábát. Mellettem áll. A fejemet leszegezem, mintha nem vettem volna észre.

- Hallgatóztál?

-Nem szándékosan… Kijöttem, mert rosszul voltam… aztán ti is kijöttetek és nem akartam megzavarni semmit, így inkább itt maradtam.

Felnézek rá, a tekintete nem dühös, inkább mosolyog. Leül mellém, fejét a falnak támasztja, és az eget nézi. Felnézek én is és a csillagokat figyelem. Londonban még sosem láttam az eget, de megismerem a csillagképeket. Imádom a csillagászatot, ha tehettem volna, minden este a fényeiket figyeltem volna.

-Gondolom mindent hallottál…

Sóhajt egyet és lehunyja a szemét. Ha elmondom neki, hogy mindent hallottam talán feláll és itt hagy. És ezt valamiért nem szeretném. Megrázom a fejem, de csukott szeme miatt ezt nem láthatja.

-Nem igazán figyeltem. A csillagokat néztem. Olyan szépek…

A tekintetemet ismét az égre szegezem. Halványan látom a tejutat, amiben rengeteg kisebb csillag tömörül. Megmutatják az utat a végtelenbe és talán még tovább.

-Igen azok. Még sosem néztem őket meg rendesen. Az ott milyen csillagkép?

Felmutat egy nyolc nagyobb csillagból álló, keresztre hasonlító képre.

-Az a Cygnus, azaz a Hattyú. Egyes legendák szerint, magát a görög főistent, Zeuszt ábrázolja. Más mondák szerint, Orfeuszt a görög költőt ábrázolja, akinek a feleségét egy kígyó megmarta és belehalt. Orfeusz úgy döntött felhozza őt az Alvilágból, ezért hattyúvá változott, de végül ő is meghalt. Az igaz szerelmet testesíti meg.

 Belekezdek a történetbe és csak mesélek. Nem tudom abba hagyni. Ha csillagról van szó, előbukik belőlem minden tudásom. Anno ezzel mentem a lányok agyára, de végül megszokták. Tudják, hogy mennyire imádom a csillagokat. Mindig azt mondták, hogy olyan vagyok, mint, aki beszél a csillagokkal, sőt táncol velük.

-A Hattyú legfényesebb csillaga a Deneb. Az a kékes-fehér színű óriás.

Felmutatok a Hattyú farkát alkotó óriáscsillagra. Amikor Theora nézek, ő engem figyel és mosolyog.

-Mi az?

Megrázza a fejét és visszafordul a csillaghoz. Újra felmutat egy újabb csillagképre.

-És az?

-Az a Pegazus.

Direkt nem mondok többet. Anyám is megmondta, hogy túl sokat fecsegek. Mindig, amikor jöttek hozzánk vendéget és kérdeztek tőlem valamit, én mindig túl sokat beszéltem róla. Legalább is ez anyám meggyőződése. Ezért is engedte, hogy zongora leckéket vegyek. Ott legalább nem beszéltem.

Theo engem néz, szemöldökét felvonja. Ugyanígy nézek rá és felnevet.

-A történetet nem mondod el?

Megrázom a fejemet és összeszorítom a számat.

-Nem akarlak untatni.

Megrántom a vállamat.

-Egyáltalán nem untatsz. Érdekel, amit mondasz. Komolyan.

A keze véletlenül hozzáér az enyémhez, ami az aszfalton pihen. Ránézek, és egy pillanatra megáll minden. Remegni kezdek, mintha fáznék, de egyáltalán nincs hideg. Sőt, most sokkal melegebbnek érzem az estét, mint fél perccel ezelőtt. A tekintetünk egymásba fonódik. Visszatartom a lélegzetem és csak figyelem az arcát. Telt ajkai elnyílnak, barna tekintete perzsel. Elfordítom a fejem és az eget nézem. Nyelek egyet és kifújom a levegőt.

- Azt mondják, hogy egy szörny testéből kifröccsenő vérből született meg. A pegazus szárnyas lovat jelent, ami idővel a szárnyaló gondolatok és a költészet jelképe lett.

Kezemet az ölembe helyezet és mélyeket lélegzek. Csak az alkohol teszi, attól vagyok izgatott. Magamat nyugtatgatom, Theo bólogat.

-Szárnyas malac vagy majom nincsen oda fent?

Felnevetek, és a vállammal meglököm. Először meglepődik, aztán vigyorog és gyengéden visszalök. Percekig csak nevetünk, és a csillagokat nézzük.

-Sajnálom

Mondom végül. Tudom, hogy nem szabad felhoznom a veszekedésüket, de tudom milyen veszekedni valakivel, és milyen utána. Megrázza a fejét.

-Tényleg nem értem. Azt hittem jó neki így, hogy napközben barátokkal vagyok és éjjel vele, de tévedtem.

-Az elején mindig könnyebb, de utána… Mondanám, hogy megértem őt, de…

-De?

-De ő nem tudja milyen több ezer kilométerre lenni valakitől, akit szeretsz.

Ericet nem láttam, nem hallottam a hangját már két hete, nem vette fel a telefont, amikor hívtam. Ha ez a lány kiakad azon, hogy a barátaival van és csak utána vele, akkor nem normális. Fogalma sincs róla, hogy én mennyire szeretném, ha legalább este együtt lehetnék Eric-kel.

Kérdőn néz rám. Sóhajtok, lehajtom a fejemet és a ruhám aljával kezdek babrálni.

-A barátom Londonban van. Min borult ki a barátnőd?

-Ruth? Hát nem is tudom…

Megvakarja a tarkóját, grimaszol és átkarolja a térdét. Ahogy nézem ezt a mozdulat sort, eszembe jut, amikor még Eric viselkedett így. Amikor megismerkedtünk. Zavarban volt, mert nem tudta, hogyan hívjon el randira. Theo is zavarban lenne, miért? Ennyire kényes téma?

-Nem kell beszélned róla. Mi lenne ha meghívnálak valamire?

-Azt hiszem ez jó ötlet.

Felállunk, leporolom magamat és visszamegyünk a clubba.

Két tequilát rendelünk. Figyelem a táncoló tömeget, miközben az italunkat töltik ki. Két kis kupicás poharat tol elénk a pultos lány, rákacsint Theora, de az nem is figyel rá. Engem néz, miközben kis sót szór a kezére. Követem a példáját, megszórom a jobb kezemet, amelyikben a poharat fogom. Mind ketten felvesszük a citromszeletünket a pultról és koccintunk.

-A jó párkapcsolatra!

Megemeli a poharát, lenyalja a sót a kezéről és felhajtja az alkoholt. Figyelem, ahogy a citromot a szájába veszi. Megnyalom az ajkam és elképzelem, milyen lenne, ha az a száj az enyémhez érne. Vajon olyan puha, amilyennek látszik?

Úr isten Alex! Hagyd abba! Megrázom a fejem és lehúzom a tequilámat. A keserű alkoholtól, grimaszolok. A számba veszem a citromot. A savanyú leve elveszi az alkohol ízét. Lerágom a citrom húsát, majd a héját a pohárba ejtem és visszateszem a pultra.

Kissé megszédülök, egyik kezemmel megtámaszkodok a pulton. Theo a másik karomért nyúl, megmarkolja és erősen tart.

-Jól vagy?

Bólintok, majd elengedem a pultot és felegyenesedek. Még egyszer bólintok, Theo vigyorog. Kér magának még egy rövidet aztán vissza megyünk a többiekhez.

-Gyere velem.

Theo suttog a fülembe, a lehelete csiklandozza a bőrömet, és édes bizsergés fut végig rajta. Bólintok és követem a tömegben. Megfogja a kezemet, nehogy elveszítsen. A lépcső alatti ajtóhoz megyünk, belépünk, és egy lépcsőházban találom magamat. Theo felvonszol magával a lépcsőkön, egyik kezében egy korsó sör, a másikban az én kezem. A lépcsősor tetején egy újabb ajtón lépünk be, de ezúttal a tetőre. Három emelettel magasabban vagyunk, mint két órával ezelőtt. Kisétálok a tető széléhez és lenézek az embertömegre. Éjjel van, és még mindig vannak olyanok, akik próbálnak bejutni. Fúj a szél, belekap a hajamba. A hirtelen hűvöstől kicsit megborzongok.

-Fázol?

Theo belekortyol a sörébe és mellém lép. A falnak és a párkánynak támaszkodva nézek le. Megrázom a fejemet, ujjával bégig simít a karomon.

-Pedig libabőrös lettél…

Most nagyon szívesen a képéhez vágnám, hogy ez nem a széltől van, de inkább hallgatok. Nem a legbölcsebb elmondani neki, miután összevesztek a barátnőjével. Ráadásul nekem is van barátom. Csak magamnak teszek rosszat ezzel, és nem akarom beégetni magamat. Egyértelmű, hogy én nem tetszek neki. Lehúzza a maradékot és a korsót lerakja a földre.

-Kedvellek…

Eltűr egy tincset, ami az arcomba lógott. Megborzongok, az ujjai az arcomhoz érnek. A falhoz húzódok, és a lábamat nézem.

-Theo ne…

A hangom szinte csak suttogás, megköszörülöm a torkomat és nyelek egyet. Közelebb lép, alig tíz centi van köztünk. Egy kezével felemeli az államat, a tekintete szinte hívogat, az ajkai elnyílnak. Kezeimet ökölbe szorítom a testem mellett, nem bírok mozdulni. Theo nyel egyet, felém hajol. Istenem, meg fog csókolni. Nem, nem, nem, nem! Magammal ellenkezek, mikor tudom, hogy akarom. Akarom, hogy megcsókoljon, de ne most, ne így. Remegek. Eric. Gondolj Ericre. Amikor a szája éppen az enyémhez ér, ellököm magamtól. Kikerülöm és jó pár lépéssel arrébb, mind két kezemmel a párkánynak támaszkodok, lenézek a tömegre. Egy pillanatra azt kívánom, hogy bár ne lenne Eric, bár ne lenne lelkiismeretem.

Annyira akartam, hogy megcsókoljon, de barátom van. Neki meg barátnője. Különben is fényévek választanak el minket egymástól. Egyik kezével a falnak támaszkodik, a fejével a lábát figyeli. Szinte lihegek, mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed.

   -Nem tudom mi ütött belém, sajnálom…

   Nem néz rám, a feje még mindig lehajtva, még mindig a falnak támaszkodik. Nem mondok semmit, ehelyett elmegyek mellette, és lerohanok a lépcsőn. Visszamegyek Mileshoz és Shailenehez és elköszönök tőlük, azzal a kifogással, hogy nem érzem jól magam. Ha úgy vesszük ez igaz is, de más értelemben. Shai megölel, Miles rám kacsint és jobbulást kívánnak. Elmegyek a kabátomért, és kisietek a bejárati ajtón. Biccentek a kidobó srácnak, aki azóta felvett egy dzsekit. Felveszem a vászonkabátomat és fogok egy taxit.

Miközben vizet forralok, keresek egy filmet, amin el tudok aludni. Végül az Oroszlánkirály mese mellett döntök. Felhúztam a megszokott pizsamanadrág, fehér póló összeállítást. Megcsinálom a barack teámat és leülök a tv elé. Bekapcsolom a mesét, betakarózom az ilyen alkalmakra ide készített kék pokróccal, felkötöm a hajamat lófarokba, és hátradőlve nézem.

Mindig is szerettem ezt a mesét, egyrészt a zene miatt, amit persze kívülről tudok, de maga a sztori is megállja a helyét. Tiszta ökológia. A volt biosz tanárom mondta mindig, amikor az ökológia tananyagot vettük, hogy nézzünk Disney meséket, mert azokban sok minden benne van. Mindig is szerettem azt a nőt, kedves volt és úgy bánt velünk, mint a felnőttekkel.

Amikor Simba elmenekül csörög a kaputelefon. Megállítom a dvd-t és az ajtóhoz megyek.

-Ki az?

-Alexis…

Theo. Erre nem számítottam. Most mit tegyek? Engedjem be? Miért kéne beengednem? Én hagytam ott, mert meg akart csókolni. Jogosan vagyok dühös és jogosan zárhatnám ki. De olyan a hangja, mintha részeg lenne. Nem lepne meg. Egész eddig ivott, mert a barátnője olyan dolgon húzta fel magát, ami eltörpül az én gondom mellett. Sóhajtok és kinyitom az ajtót. Nagyot nyelek mielőtt beengedném.

Macy nincs itthon, Megannél van. Valami csoportmunkán dolgoznak és úgy gondolta ott alszik. Ennek most nagyon örülök, mert ha itt lenne ezt nem biztos, hogy le tudnám rendezni. Bár az sem biztos, hogy így le tudom. Előbb-utóbb úgyis le kell. Bezárom az ajtót és nekitámaszkodva figyelem a kissé dülöngélő Theot. Meg kell hagyni, hogy vicces látvány, de nem nevetek.

-Mit akarsz?

A barátságos hangomat veszem elő, mert félek, hogyha túl keményen szólok hozzá még kiborul. Részeg embernél sosem lehet tudni, ezért jobb az elővigyázatosság. Eric részegen egy bunkó. Olyankor én elfelejtődök, csak a haverok meg a többi lány barát jön szóba. Főleg az az egy, Mary. Mary egy régi barátja Ericnek, még nagyon régen Marynek tetszett Eric, sőt szerelmes volt belé, és Ericnek is tetszett Mary. De aztán jöttem én és Eric engem akart. Azóta Mary mindent megtesz, hogy eltakarítson az útból, és van egy olyan érzésem, hogy a kötözésem nem ríkatta meg őt.

-Elnézést kérni…

Kezeit a zsebébe rejti, és lebiggyesztett szájjal, bűnbánóan néz rám. Elmosolyodok és bólintok, leülök a kanapéra és megpaskolom magam mellett a helyet. Kissé ingatag léptekkel odajön és leül.

-Oroszlánkirály?

Vigyorog, csak bólintok. Nem tudok megszólalni. Mi van, ha Eric Maryvel van? Mi van, ha Mary bepróbálkozik és Eric megadja magát? Csak ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, miközben elindítom a filmet. Amikor megszólal a Hakuna Matata dal mind a ketten énekeljük, és nevetünk. Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást és a közös tv-zés lenne a hétköznap esti programunk. Annyira nevetek, hogy muszáj a vállának dőlnöm. Amikor felnézek az arcára, olyan közel van, hogy érzem a leheletét, ami mentolos. Részeg és mégis képes volt fogat mosni?

Tekintetem az ajkára téved, és amikor felpillantok, ő az enyémet nézi. Megváltozik a légzésünk, mind a ketten nehezen veszünk levegőt. A szívem a torkomban dübörög. A szemembe néz, miközben a feje lassan közeleik az enyémhez. Figyeli a reakciómat, hogy elmenekülök-e.

Nagyot nyel, amikor már csak pár centi választ el minket. Lehunyom a szemem és várok. Amikor a szája az enyémhez ér, olyan, mintha áramütés szaladt volna végig rajtam. Felegyenesedek, elválnak az ajkaink, és azon gondolkozom, hogy vajon valami rosszat csináltam? Ez a gondolat el is tűnik, mert két keze közé fogja az arcomat és határozottan csókol. Átkarolom a nyakát, összesimulunk és szenvedélyesen csókoljuk a másikat. Eltolom magamtól, mind ketten zihálunk. A homlokát az enyémnek támasztja.

-Sajnálom

Mormolja. Megrázom a fejemet és elhúzódok.

-Ha gondolod, nyugodtan itt aludhatsz…

Bólint, kihúzza magát és a filmet nézi. Én nem tudom levenni róla a szemem. Az előbb csókolóztunk. Még soha senki nem csókolt így, még Eric sem. Megcsaltam. Szörnyen érzem magam, de amikor Theo rám pillant, kihagy egy ütemet a szívem. Elfelejtem Ericet, elfelejtek mindent, ami nem vele kapcsolatos. Attól, ahogy rám néz, megremeg a gyomrom és libabőrös leszek. Tudom, mire gondol, és ő is tudja, hogy én mire gondolok. Egyikünknek sem kell szólnia, a másik testbeszéde mindent elmond.

Meg akarjuk csókolni egymást, de több tévedésünk nem lehet.