Első Fejezet

  A Los Angelesi levegő még este is meleg, a városban minden kivilágítva gyönyörködteti az arra járót. A Santa Monica parton kocogok, fül hallgatóval a fülemben, amiben üvölt a zene, hogy minden más zajt kizárjon. Nem rég végeztem a próbával és mivel még nem vagyok fáradt, úgy döntöttem kocogok egyet.
Bekerültem a Voiceba. A szombati meghallgatáson, ahogy a barátnőim mondanák, taroltam. Mind a négy zsűri tag, Christina Aguilera, Blake Shelton, Adam Levine és Cee Lo is igent nyomtak. Tegnap nagyon nehéz választás előtt álltam, hogy melyikük csapatában akarok lenni. Végül Adam csapatát választottam. Úgy gondoltam, hogy Adam képes annyira hajtani és segíteni, hogy a legjobb legyek.
A ma délutáni próba kemény volt. Négykor kezdtük és most este nyolc van. Mindent bele adtam az éneklésbe, hogy minden tiszta és erős legyen. A következő adás három nap múlva lesz. Most már nem a bekerülésért küzdök, hanem, hogy bent tudjak maradni. Meg fogom nyerni.
Kiskoromban is mindig arról álmodtam, hogy énekes leszek. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsam én vagyok a legjobb a mezőnyben. Nehéz feladat lesz, mert nagyon sok fantasztikus énekest láttam múlt héten, de érzem, hogy képes leszek rá.
Amikor bejelentettem a szüleimnek, hogy Los Angelesbe költözöm és jelentkezem a Voiceba, teljesen kiborultak. Két napig hallgattam, hogy nem fog menni, hogy inkább tanuljak tovább. Legyek dolgozó nő és éljek normális életet. Először elgondolkoztattak, de rájöttem, hogy nem akarok úgy élni, hogy eldobtam magamtól, azt, amit a legjobban akartam. Ha nem is sikerül, legalább megpróbáltam, és majd akkor hallgatom, hogy 'ők megmondták', de addig nem. Be fogom nekik bizonyítani, hogy igen is képes vagyok rá és ez az amit akarok. Nem fogok tanári egyetemre járni, hogy azután egy általános iskolában ragadjak életem végéig.
Megálltam, hogy gyönörködjek a város fényeiben. A part olyan szépen ki van világítva és olyan romantikus. Kellemesen meleg az idő és rengeteg csillag van az égen. Londonban nem látni a csillagokat a szmogtól és az állandó ködtől. Annyival másabb itt. Nem csak az idő, de maga az élet is. Sokkal gyorsabban halad, mintha minden ember vére felforrna már csak attól, hogy ebben a városban lakik. Az angyalok városában.
Csukott szemmel élvezem a lágy szellőt, lehűti a futástól felhevült testemet. Szívverésem lassulni kezd, felveszi a megszokott ritmusát. Beszívom a város illatát, a fényket, a pezsgést. A következő pillanatban már a homokban fekszem, a karomat és a lábamat fájlalva.
-Nem látsz a szemedtől?
Kikapom a fülest és idegesen dörzsölöm a térdemet. Magam előtt egy kéz vár arra, hogy felsegítsen. Elfogadom, majd lassan felállok. Leporolom a szürke rövid nadrágom, és a fekete toppomat.
-Hogy én?
Felnézek a "támadóm" arcába. Megdöbbenve látom, hogy Theo James az. Rövidre vágott barna hajával, borostás arcával. Sötétbarna szemeivel kutatja az arcomat. Hát most a dühön kívül semmi mást nem láthat rajta. Az arcán egy mosoly jelenik meg, amitől még inkább ideges leszek. Csak azért, mert híres...?
-Miért ki más? Talán én? Nehéz ám úgy neki menni valakinek, ha egy helyben állsz... Csak azért mert te sztár vagy még nem jelenti azt, hogy mindenki más a hibás...
 A sztár szónál a kezeimmel idéző jelet mutatok, ezzel nyomatékosítva a mondandómat. Elkerekedik a szeme, amitől diadalmasan elmosolyodok. De ez a megdöbbenés sem tart sokáig, a következő pillanatban már vigyorog. Kezében egy foci labdát forgat. Szóval a labda miatt jött nekem.
-Szóval tudod ki vagyok?
Bólintok. A barátnőimmel láttuk a sorozatait, és a filmjeit is. Mindig is jó pasinak véltük és egy ideig le sem tudtunk állni a Theo James-es témáról. Bevallom még most is jó pasinak tartom, ez természetes, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy így viselkedjen.
-Persze, hogy tudom, de ettől még várom a bocsánat kérésed.
Összefonom a mellemen a két karomat, és jelentőség teljesen felhúzom az orrom, sértettséget tettetve.
-Látom egy nagyszájúba ütköztem...
És milyen igaz. Halványan elmosolyodom, amikor meglátom ezer wattos mosolyát.
-Hé Theo! Mi van...?
Egy rövid, fekete hajú srác kocog felénk. Őt is megismerem. Miles Teller. Mit keresnek itt ilyenkor? Megütögeti Theo vállát, aki végig engem figyel, aztán Miles is rám néz. A fejem búbjától a cipőm talpáig felmér, aztán elmosolyodik.
-Nocsak-nocsak, neked nem a szombati műsorra kéne készülnöd?
Tudja ki vagyok? Miles Teller nézi a Voicet? Ki gondolta volna, hogy pont ő fogja a Voicet nézni. Ki nem néztem volna belőle.
-Már végeztünk a próbával...
Ennyit tudtam kinyögni. Mit lehetne erre mondani? Theo furcsán néz engem, mintha nem tudná miről van szó. Nem hibáztatom, végül is van jobb dolga is, mint azt nézni ki kerül be az idei mezőnybe.
-Műsor?
-A Voice. Adam Levine új növendéke, Alexis Moore.
Magamat átkarolva hintázom a sarkamon. Zavarban lettem. Még senki sem ismert fel, nem hogy egy híresség. Elpirulok és most először zavar, hogy ki van világítva a part. Mind a ketten láthatják, ahogy az arcom vérvörös lesz, mint a hajam. Miles felém nyújtja a kezét, én elfogadom. Erős, határozott mozdulattal kezet rázunk.
-Örülök, hogy megismertelek. Miles Teller vagyok.
-Tudom, hogy ki vagy...
Mondom egy mosoly kíséretében.
-Azért illendő bemutatkozni.-Jelentőség teljes pillantást vet Theora, de ő, mintha nem is hallaná. Miután feladta, hogy barátja tudtára adja a protokoll egyik pontját, visszafordul hozzám.- Amúgy nagyon bírom a hangod.
-Köszönöm.
Ennél nagyobb zavarban nem is lehetnék. Miles kedvesen mosolyog, Theo pedig még mindig engem méreget. Mi a baja?
-Miles!
Egy lány kiabál és integet, hogy menjen. A körvonalaiból látom, hogy vékony, hosszú lábai vannak, és gyönyörű alakja.
-A nővérem. Mennem kell. Még találkozunk!
Rám kacsint, elveszi Theotól a labdát majd egy mosoly kisírtében vissza kocog a testvéréhez. Ismét ketten maradtunk a modortalan hírességgel. Egyik lábamról a másikra állok, kezd egy kicsit kínossá válni ez a helyzet. Egyik kezemmel a medálomat birizgálom. Miután Aprillel, az egyik legjobb barátnőmmel láttuk a Divergent című filmet, megvettem a filmben szereplő bátrak jelképét medálban. A körben egy tűz képe van gravírozva.
-Szép medál...-A nyakláncomra mutat és vigyorog.
-Kösz... Neked nem kéne menned?
Leengedem a kezemet és a víz felé fordulok. Úgy teszek, mintha a tenger hullámzása lekötné a figyelmemet. De az, hogy Theo James áll mellettem élet nagyságban kicsit frusztráló. Ha most Macy és April itt lennének, szerintem sikongatva ugranának a nyakába.
-Látom, nem kedveled a társaságom...
Mellém lép és zsebre tett kézzel ő is a tengert figyeli. Hogy nem kedvelem a társaságát? Dehogynem kedvelem, de mégis csak nekem jött és még bocsánatot sem kért. Na ez az, amiért most legszívesebben elküldeném.
-Sajnálom.
Halk a hangja, nem néz rám. A szemöldököm az egekbe szökik. Komolyan azt mondta, hogy sajnálja?
-Hogy neked mentem.
Rám néz és szégyenlősen mosolyog.
-Várj nem értettem! Mond még egyszer!
Úgy vigyorgok, mint aki most nyerte meg a lottót. Nem tart sokáig és már ő is vigyorog.
-Mondom bocs.
-Ejha! Theo James az elnézésemet kéri! Theo James, te jó ég!!
Mint egy rajongó sikongatni kezdek, aztán mind a ketten nevetünk.
-Remélem azt azért nem várod el, hogy autogramot kérjek.
-Hát...
Nagyot sóhajt és megint nevetek. Mikor abba hagyom, leülök és elkezdem levenni a cipőmet.
-Sajnálom, de se tollam, se papírom. Úgy hogy ez ugrott.-megrántom a vállam.
-Nálam van filc
Előveszi a filcet a zsebéből és leül mellém a homokba. Lerúgom a futó cipőmet, leveszem a zoknim és élvezem a homok érintését a talpamon. A puha és meleg homok beférkőzik a lábujjaim közé és ott csiklandoz.
-És mihez akarsz vele kezeni? Rám firkálnál?
Eddigi életem során egyszer voltam tengerparton. Akkor is a szüleimmel, Franciaországban, de csak addig, amíg a hajóhoz értünk. Nem ültünk le, nem sétáltunk mezítláb, hogy érezzük milyen puha. Két hete lakunk Los Angelesben Macyvel. April nem jött velünk. Ő Oxfordban tanul turisztikai szakon. Amint vége a vizsgáinak ide jön látogatóba. Macyvel a Venice Beach-hez közeli Main Streeten lakunk nem messze a tengerparttól. Ő a Golden Gate-re jár közgazdaságra, mellette a gyönyörű arcával néha egy két fotózást is bevállal. Vajon ő mit tenne, ha Theo James mellett ülne a tengerparton?
Amikor Theora nézek gonoszkásan mosolyog. Te jó ég! Tényleg rám akar firkálni?
-Mondjuk írhatnék ide...- a toll kupakjával végig simít a karomon. - Vagy ide...-most a nyakamon húzza végig. Libabőrös leszek, olyan ez, mintha most először ülnék olyan fiú mellett, aki hozzám ér. - Vagy ide.
Megböki a homlokomat és vigyorog. Felnevetek.
-Nem hinném, hogy a neveddel a homlokomon akarok haza menni.
-Kár.
Lebiggyeszti az ajkát és szomorkásan néz rám. Ismét nevetek.Te jó ég! Mikor nevettem én ennyit utoljára? Mi a fenét művel velem? Hűvösödni kezd, haza kéne mennem. Lassan felveszem a zoknimat és a cipőmet és felállok. Theo velem együtt mozdul.
-Mennem kell.
Bólint. Egyik lábamról a másikra állok. Most mit kéne mondjak? Csak nézzük egymást, egyikünk sem mond semmit. Barna szemei fürkészik az arcomat.
-Akkor...szia.
Mondom és megfordulva elindulok haza fele.
-Várj...
Kifújom a levegőt. Észre sem vettem, hogy visszatartom. Megfordulok és csillogó szemébe nézek.
-Holnap este a Boulevard3-ben leszünk, a Sunset Boulevard-on. Benézhetnél...
Szája fél mosolyra húzódik, mintha mulatna valamit. Aztán rá jövök, hogy tátott szájjal bámulom. Most komolyan elhívott bulizni?
-Ööö... nem is tudom. Én nem ismerek senkit és ...
-Ott lesz Miles és én is. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is bírni fognak.
-Mert te bírsz?
Megemelem az egyik szemöldököm és mosolyogva figyelem a reakcióját. Lesüti a szemét és a teste kissé megfeszül. Amikor rám néz vigyorog.
-Jó fejnek tűnsz.
Vissza vigyorgok. Jó fejnek tűnök.
-Nem ígérek semmit.
Intek egyet és még mielőtt bármit mondana, bedugom a fülest és maxra tekerem a hangerőt. Megfordulok és futni kezdek.



A Main Street-i lakásunk elég nagy három embernek. Belépve rögtön a nappaliban vagyok, ami majdnem egy helyiségben van a konyhával, amit csak egy pult választ el. Balra van Macy szobája, jobbra az enyém. Mind kettőnknek külön fürdőszobája van, aminek nagyon örülök. Otthon a két bátyámmal és az öcsémmel osztoztunk egy fürdőm.
Bemegyek a szobámba ledobom az mp3-am és a fürdőbe megyek. Megengedem a vizet a zuhanyzóban és elkezdek vetkőzni. Beállok a forró víz alá és élvezem, amint lemossa rólam az izzadságot. Haza fele már nem kocogtam. Sokkal inkább rohantam. Kavarognak a fejemben a gondolatok. Találkoztam Theo James-szel, aki azt mondta jó fejnek tűnök és elhívott bulizni. Azt gondoltam, hogy ha valaha találkozok egy hírességgel, akkor úgy fogok viselkedni, mint egy eszelős. Autogramért és közös képért könyörögve, de mégsem így történt.
Úgy viselkedtem vele, ahogy másokkal szoktam. Először kissé megdöbbentett a találkozás, de emellett mégis olyan volt, mintha egy átlag emberrel találkoztam volna. Így is elég sok nekik az állandó rajongó áradat és bevallom erőm sem volt megjátszani a mániákust. Sikítozni csak azért nem fogok, mert egy olyan filmben játszott, ami tetszett. Vagy mert az egyik kedvenc sorozatom főszereplője. Ők is csak emberek. Elismerem, hogy kissé feszült voltam mellette, de ez nem azért volt mert sztár, hanem mert lássuk be, Theo James kifejezetten jó pasi. Igen, jó pasi, de ez nem jelenit azt, hogy agyamat eldobva kell hozzá rohannom. Legszívesebben megtettem volna, mert azok a mély barna szemek hívogattak.
-Alex! Itthon vagy?
Macy hangját hallom a nappaliból. Kizökkenek a képzelgéseimből, elzárom a vizet és a törölközőmért nyúlok. Gyorsan szárazra törlöm magamat, magam köré tekerem és kisétálok a nappaliba.
-Hahó!
A hajamat törölgetem. Macy morcosan néz rám. Biztosan itthon volt, amikor én nem.
-Kicsit későn értél haza. Azt hittem 7-ig tart a próba...
A pulton lévő szatyorból kezd el kipakolni. Macynek ma nem voltak órái. Fogalmam sincs ilyenkor mivel foglalja el magát. Én egyszerűen nem tudok egy helyben ülni, mindig muszáj valamit csinálnom. Amikor a próba után haza értem, nem volt itthon. Felhívni nem hívtam fel, mert minek, nem vagyok az anyja.
-Futni mentem.
-Azért szólhattál volna. Lementem a cukrászdába sütit venni. Amikor haza értem a cuccod itt volt, de te nem.
A hűtőben kezd el turkálni, majd elővesz egy papírba csomagolt valamit. A pultra helyezi és int hogy menjek.
-Egy pillanat, felöltözöm.
Visszasietek a szobámba, felveszek egy bugyit, a kockás pizsama nadrágom és az ebayről nem rég rendelt új szerzeményemet. A pólóra az öt kedvenc könyvem egyik jelképe díszeleg.

 

  Kisétálok a konyhába, elfoglalom a helyemet a pultnál és Macy szorgoskodását figyelem. Két kistányérra, két nagy szelet tortát helyez. Villákat vesz elő, majd elém teszi az enyémet. Túrótorta.
-Milyen alkalomból?
Kérdezem és vigyorgok. Macy vissza mosolyog és megrántja a vállát. Hosszú barna haja van, és barna szemei. A mosolyából ítélve jó napja volt, aminek örülök, mert a rossz napom volt Macyvel nem jövünk ki túl jól.
-Bekerültél a Voiceba, már a harmadik próbán vagy túl és szombaton lesz az első megmérettetésed.
Leül mellém és a villáját beleszúrja a tortába. Lehasít vele egy jó nagy darabot és a szájába veszi. Követem a példáját. Fantasztikus íze van. Nem hiába a túrótorta a kedvencem. A piskóta lágy, a krém pedig kellőképpen kemény, hogy ne essen össze a szelet.
-Hmm...
Gyorsan falatozunk és pillanatok alatt elfogy mind két szelet. Hálásan veszem el a tányérokat és a mosogatóba teszem. Eresztek vizet, a szivacsra öntök egy kis mosószert és elmosom a tányérokat.
-És milyen napod volt? Mit csináltál egész nap?
-Filmet néztem, azután elolvastam az egyik kedvenc könyvedet.
Macy nagyon sokáig utált olvasni, semmit sem volt hajlandó a kezébe venni, ami húsz oldalnál többel rendelkezik. Amikor először megkértem, hogy olvassa egy a Csontvárost, nem gondoltam volna, hogy megteszi. Három nap múlva oda állt elém, lerakta a könyvet és azt mondta, hogy kéri a következő részét is. Aprillel csak nevettünk rajta, nem tudtuk elhinni, hogy tényleg elolvasta-e, de amikor a kedvenc részeiről beszélt, megdöbbentem hallgattam. Azóta csak falja azokat a könyveket, amiket én elolvastam.
-Melyiket?
-A Villámtolvajt. Bevallom nem volt rossz. Sőt, még tetszett is.
-Van olyan könyv, amit én olvastam, de neked nem tetszett?
-Igen van..
Kinyújtja a nyelvét és a kanapéhoz sétál. A múlt héten rendeztük be teljesen a lakást. Vettünk kanapét, tv-t, ágyakat. Az elmúlt másfél évben ezért dolgoztunk mind a ketten, hogy elég pénzünk legyen ahhoz, hogy Los Angelesben vegyünk lakást. És nem csak a lakás miatt, hanem egy olyan lakás miatt, ami a miénk, mi rendezzük be a saját bútorainkkal. És végre sikerült. Rengeteg időt elvett tőlünk a gyűjtögetés, de megérte. Ugyan a londoni barátainkkal nem sokat találkoztunk a költözés előtti hetekben, a búcsúztatónkon ott voltak. Csak úgy, mint Eric, a barátom. Négy éve vagyunk együtt, de még egyáltalán nem terveztük az összeköltözést. Most lesz a születésnapja a jövő hétvégén, és úgy gondoltam, meglepem azzal, hogy haza utazok arra a napra. Persze csak a Voice adása után tudok repülőre szállni, de már Adammal is megbeszéltem, és megoldjuk. Amióta itt lakom nem igazán beszéltem Ericcel. Én nem értem rá és ő sem nagyon keresett. Őszintén szólva kezd hiányozni. Megszoktuk, hogy nem töltünk együtt minden percet, de a két hét az két hét.
-Ó... majd elfelejtettem. Nem fogod elhinni ki ütközött belém ma futás közben.
Macy felvonja a szemöldökét és szuggerál. Néhány percig hagyom, hogy gondolkozzon.
-El is árulod, hogy ki volt vagy csak úgy ide dobtad, mint egy csontot?
Összefonja a karját a mellén és morcosan néz. Lebiggyeszti az ajkát és fúj egyet, mint a macskák. Felnevetek és leülök mellé.
-Theo James személyesen.
Macy szemöldöke megemelkedik, szemei elkerekednek, a szája tátva marad. Újra nevetek, mert eddig még soha nem sikerült sokkolnom őt.
-Föld Macy-nek! Hahó?
Integetek a szeme előtt, hogy magához térjen.
-Theo James?
Bólintok. Eszelősen vigyorog, mint aki most látta először Disney Landet és Mickey egeret.
-És...és olyan helyes, mint a tv-ben?
-Helyesebb
Súgom oda neki, mint egy összeesküvő. Felnevetünk és látom rajta, hogy minden részletre kíváncsi. Elmesélem neki, hogy hogy viselkedtem vele, hogy találkoztam Miles Tellerrel. Még mindig zavarba hoz, hogy felismert, pedig csak egyszer voltam a tv-ben és akkor is maximum tíz percig. Elmondom neki, hogy a homokban üve beszélgettünk Theoval, azt, ahogy a filccel babrált. Amikor ehhez a részhez érek, Macy eltátja a száját. Nem hibáztatom, ha én hallanám én is így néznék ki. Számomra is hihetetlen, pedig én ültem ott és éltem át. Olyan volt, mintha meg akart volna érinteni, de nem merte, ezért a tollat használta eszközként. Vajon milyen érzés lenne a bőre az enyémen? Olyan, mint Ericcel? Vagy rosszabb, esetleg jobb?
-Végül elhívott, hogy menjek velük bulizni holnap este.
A mese végén kifújom a levegőt, mintha így meg tudnék szabadulni az emléktől.
-És elmész?
Macy izgatott és ezt nem is titkolja. Megrázom a fejemet.
-Nem hinném.
-Miért?
Barátnőm mindig is úgy gondolta, ha valakit elhívnak valahova az randi, de nem hinném, hogy ezt is annak lehet tekinteni. Mindegy is. Miért is akarnék randizni egy hírességgel, ha itt van nekem Eric. De mi van ha elmegyek? Mi baj történhet? Kicsit iszok, azután haza jövök. Nem is kell vele beszélnem. De milyen jól lehet vele beszélgetni. Teljesen feloldódtam mellette a parton, mintha már régről ismernénk egymást. Aztán ott lesz Miles, aki nagyon kevdves, legalább is néhány szó után kedvesnek tűnt. És megismerhetném többieket, akárkiket is takar ez.
-Szerintem menj el. Komolyan. Én holnap este úgy is csoport munkán leszek és szerintem Megannél alszok. Bulizz egy kicsit. Három napja minden délután csak hajtasz. Egy kis kikapcsolódás nem árt.
Meg sem várja, hogy válaszoljak, feláll és besétál a szobájába. Hát rendben. Végül is mi baj történhet?
Felállok és én is lefekszem aludni. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy elaludjak, de nem sikerül. Órákon át csak forgolódok és arra a fránya Theora gondolok. Miért hívott el? Talán akar valamit tőlem? Kétlem. De akkor miért?
Ez a gondolat tér vissza mindig, akárhányszor lecsukom a szemem. Látom magam előtt a rövidre vágott barna haját, a barna szemeit, a borostás arcát és az édes mosolyát. Eszméletlenül ha helyes ha mosolyog. Ó a fene egye meg Alex, azonnal hagyd abba az ábrándozást!



Másnap reggel az ágyon keresztbe fekve ébredek. Érdekes álom lehetett, ha nem emlékszem rá és így ébredek. Félig ébredtem csak fel, az ébresztőm fél nyolckor megszólal és odakúszok, hogy lenyomjam. A párnát átölelve pihenek még egy kicsit, aztán kitámolygok a konyhába. Macy már nagyban szorgoskodik. Kenyereket tesz a pirítósba, a narancslevet a pultra teszi, majd előkap két tányért.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt!
Egymásra mosolygunk, majd én leülök a helyemre és várom a kész munkát. A vajat és a lekvárt már előkészítette. Letekerem az üveg tetejét és belemártom a kanalam. A finom eper ízű lekvárt szopogatom le a kanálról, miközben azon gondolkozok, miért van ilyen korán fent.
-Hogy-hogy ilyen korán keltél?
Összehúzott szemmel figyelem, miközben dudorászva elém teszi a pirítósaimat.
-Találkozom Megannel és elmegyünk vásárolni. Déltuán fotózásom lesz és saját ruhákat kell vinnem.
Megrántja a vállát és leül mellém enni.
Miután befejeztük a reggelit én leülök a zongorámhoz és gyakorlom a dalt, Macy pedig összepakol és megy a dolgára. Fél óra elteltével, amikor már úgy érzem nem bírok többet énekelni és az ujjaim is begörcsöltek, úgy döntöttem tv-z nézek.
Valami eszméletlenül idióta szappan opera megy, amikor megszólal a kaputelefon. Kelletlenül állok fel és sétálok oda, majd megnyomom a telefon gombot.
-Tessék?
-Alexis? Miles vagyok. Beengednél?
Miles Teller van itt a házunk előtt és azt akarja, hogy engedjem be.
-Miles? Mit keresel itt?
-Újságírók, álruha... mennyit mond ez?
Megnyomom az ajtó gombot és recsegéssel jelzi, hogy kinyílt. Hallom az ajtó csapódását. Az első emeleten lakunk, így innen még azt is hallanám, ha valaki a lépcsőház ajtaján dörömbölne. Elfordítom a zárat és beengedem Milest. Egy szürke kapucnis pulcsi van rajta, amit a fejébe húzott és egy fekete napszemüveget visel. Van egy olyan érzésem, hogy nem ez a legjobb álruhája. Kulcsra zárom az ajtót és Miles felé fordulok.
-Hozhatok valamit? Van limonádénk...
Leveszi a napszemüvegét és bólint. Elindulok a konyhába, Miles követ. Látom rajta, hogy valami nincs rendben. Kiveszem a hűtőből a kancsót, majd két pohárba kitöltöm. Miles elé teszem és nagyot kortyolok az enyémből. Hálásan rám mosolyog és követi a példámat.
-Szóval? Mi a helyzet?
A konyha pultnak támaszkodom, Miles velem szemben áll. Megrántja a vállát.
-Gondoltam sétálok egyet aztán az újságírók rám tapadtak. Nem egy kellemes dolog...
-Honnan tudtad, hogy itt lakok?
Újra megrántja a vállát és elvigyorodik. Kortyol egyet a limonádéból. Megrázza a fejét és a zongora felé fordul. Leteszi a poharat a pultra és leül a zongora elé.
-Tudsz játszani?
Kérdezi, mire bólintok. Felszalad a szemöldöke, majd elkezd rajta játszani.
-Hát nem tökéletes, de hallgatható a játékod.
Mosolyogva mellé állok és nézem, ahogy erőlködik. Felnevetek, mire sértetten elfordul.
-Van egy olyan érzésem, hogy nem azért jöttél, hogy megnézd van-e zongorám.
Leülök a kanapé karfájára és figyelem Milest. Az arca bal oldalán van egy heg a szája mellett. Macy azt mondta, hogy ez teszi őt olyan szexivé. Be kell vallani, azért Miles Teller is helyes. De akkor sem értem mit keres itt. És honnan tudta, hogy hol lakom?
-Honnan tudtad, hogy hol lakom?
-Utánad néztünk.
-Néztünk?
Tátott szájjal bámulom, egyik szemöldökömet megemelve és közben úgy nézek rá, mint aki most látta a tanárát fehérneműben. Mi az, hogy utánam néztek? Ki a többes szám? És egyáltalán minek?
-Ó az nem fontos. A lényeg, hogy tudom hol laksz, úgyhogy nem tudsz elbújni Alexis Moore.
Miles vigyorog, mint egy eszelős. Te jó ég! Mibe keveredtem. Végül már én is vigyorgok, bólintok és lehúzom a maradék limonádét is.
-Theo mondta, hogy elhívott bulizni.
Bólintok. Még mindig nem döntöttem el, hogy megyek-e vagy sem, de Macynek igaza van. Minden nap hajtok és nem szórakozok. De olyan emberekkel elmenni, akiket tegnap este ismertem meg. Akiket a filmekben látok, de nem tudom milyenek valójában. Az is lehet, hogy a helyes külső mögött az össze egy bunkó. De ezt sem tudom meg, ha nem megyek.
-És jössz? Nyolctól ott leszünk..
Megrántom a vállamat. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Két híresség azt akarja, hogy menjek, de miért?
-Miért akarjátok ennyire?
Milest meglepi a kérdésem. Megvakarja a tarkóját és leszegi a fejét. Mit titkol?
-Jó fej vagy és helyes.- Megrántja a vállát.- Különben is nem rossz ha valaki csatlakozik egy csoporthoz. Király lesz, hidd el.
-Bocs, de nem megy. Egész délután próbám van és hulla fáradtan nem lennék a legjobb társaság.
-De...
Felemelem a tenyeremet és megrázom a fejem. Belé folytottam a szót, összeszorítja a száját és bólint. Feláll, felhúzza a szemüveget és elindul az ajtó felé.
-Tehát csak ezért jöttél? Hogy elmegyek-e este?
Követem az ajtóhoz, elfordítom a kulcsot, lenyomom a kilincset és kiengedem Milest. Bólint, de a száját még mindig össze szorítja. Mi a fene baja van?
-Komolyan Miles, mi van?
-Semmi olyasmi, amiről tudnod kéne. Csak... Megnéznéd, hogy elmentek-e a keselyűk?
Ott toporzékol a küszöbön és kissé megsajnálom. Biccentek, lefutok a lépcsőn kilépek a lépcsőház ajtaján és körbe nézek. Sehol senki. Kitámasztom az ajtót és a biztonság kedvéért körül nézek oda kint is, hátha valamelyik szemét dög elbújt egy kuka vagy fal mögé. Mivel minden kis zug üres volt, vissza szaladok Mileshoz és megmondom neki, hogy tiszta a terep, de azért vigyázzon.